ElDavido

Az 5100 km-es Amerikai túra

Naponta átlag 25-40 km-t teszek meg, ami 7-14 óra gyaloglást jelent, 11 államon és több mint 80 kisvároson keresztül. Hét útszakasz található az útvonalban, amik nagyvárostól nagyvárosig tartanak, mint például Kansas City, Denver, Las Vegas. New Yorkban a World Trade Center emlékműtől indultam és a célállomásom Santa Monica, Los Angeles. Ez 5100 km-t jelent, amit gyalog teszek meg, a keleti parttól a nyugati partig.

Bizonyára sokakban felmerül a kérdés miszerint, hogyan lehet végigcsinálni egy ilyen túrát?

Szóval, igen bennem is felmerült pár kérdés azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogom teljesíteni a távot, hogy fogom annyi ideig cipelni a házam, a cipőkérdés, az étkezés, és így tovább.

Erről szeretnék nektek most pár sort írni.

Több blog oldalon láttam, hogy akik átszelték Amerikát, ők húztak, vagy toltak egy kis vagont (banyatank) maguk előtt vagy mögött. Szóval adva volt a lecke, hogy nekem is be kell szerezni egy ilyen kiskocsit, amiben elfér egy hátizsák, sátor, az élelem és minden más ami szükséges lehet számomra. Szerencsémre nem kellett sokat keresgélni az első Walmartba ahova bementünk volt is a célnak megfelelő banyatank. Az Erős Group (Erős Zoltán és társai) jóvoltából meg is kaptam Davemobilt és a sátrat, valamint rengeteg kiegészítőt amit későbbiekben az utam során használni fogok.

Davemobil nagy segítségemre van, hiszen nem kell magamon cipelni azt a plusz 9-13 kg-ot. Mindig van benne plusz pár liter folyadék és élelem ha esetleg nem tudnék vásárolni. Így nem kell aggódnom, ha nem érek lakott területhez 24 órán belül mert biztosítva van az élelem és folyadék utánpótlás minden egyes nap. 

Egy kicsit kanyarodjunk vissza a fő kérdéshez, hogyan lehet végig csinálni egy ilyen teljesítménytúrát?

A válasz egyszerű, minden fejben dől el. Ha hiszed, hogy te meg tudod csinálni, és nem adsz magadnak megingási lehetőséget, akkor az agyad végig azt fogja mondani, hogy te ezt megtudod csinálni és nem engedi , hogy feladd. Én a túrám előtt és alatt is szoktam meditálni, kicsit fejleszteni a belső énem. Mert meditálás nélkül, a magány és a monotonitás arra kényszerítene, hogy feladjam.

Fizikálisan úgy gondolom, nem megterhelő heti 250 km-t lesétálni. Egyelőre a testem is így gondolja. Persze a talp, a vádli, a térd attól még szokott fájni, de igazából az első szakasz, azaz a bemelegítő szakasz ami fontos az izom számára. Az a bizonyos első párszáz kilométer, ha az ember nem terheli le magát, hanem fokozatosan terhelteti a testét, az izom és a test hozzászokik. És így képes végigmenni egy ilyen hosszú úton.