Indulás New Yorkba

2018.május 3-a szerda reggel 3 óra. Elérkezett az idő, ami megváltoztatja az életemet elindultam Amerikába amit még Magyarországon senki, de még a világon is csak páran tettek meg, gyalog 5100 km Amerikán keresztül.

Szerda reggel 3 óra indulunk a reptérre. Természetesen a reggeli pálinka nem maradhat el, így a reptérre menet ittunk is egy párat, hogy oldja a stresszt. Először Amsterdamba repültünk apummal és barátjával (Zöld Sas), ahol már vártak minket a barátaink. Utrecht mellett Maarseenbroukban laknak. 2012-ben hozzájuk költöztem ki és éltem ott pár hónapot. Majd május 8-án pedig New Yorkot vettem célba. Így egyébként a repülőjegyem is olcsóbb volt, mintha Budapestről közvetlenül repültem volna New Yorkba.

Jó volt kikapcsolódni, Hollandia az egyik kedvenc európai országom. Tiszta, gyönyörű, boldogok az emberek. Természetesen a finom sajtok és a sörök sem maradhattak el, meg a jó öreg Amsterdami utcák. Úgyhogy mindent körbe jártunk és körbe kóstoltunk majd repültünk is… tovább.

Május 8-a indulás a Schiphol reptérre Európa egyik legnagyobb reptere. Szerencsére most nem volt gondom a helyes kapu megtalálásával. Nem úgy mint 2016-ban, mikor Frankfurtból mentem Kanadába és a recepciós hölgy teljesen máshova küldött mint ahonnan a gépem ment volna Seattlbe. Így lekéstem a gépem. Lepergett előttem az életem, de végül minden a helyére került és a sok telefonálgatás után amiben a nővérem és a német attasché segített kaptam egy ingyen jegyet másnapra Las Vegasba. A hotelemet nem fizették így a reptéren aludtam, mint Tom Hanks a terminal című filmben.  

Szóval most nem volt gond, így rendben ment minden. Norwegien Airlines-al repültem kellemes csalódás volt a repülő, rosszabbra számítottam ennyi pénzért. Nagyjából 9 órás volt a repülő út. Az utolsó 30 percig azt hittem egyedül vagyok Magyar a gépen, de tévedtem. Az előttem ülő hölgy Szandra magyar volt és Hawaii előtt New Yorkban töltött pár napot. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk felfedezni a várost.

Landoltunk, Zoli már várt engem a reptéren, ahonnan Szandrát elvittük Manhattan szívébe a hoteljéhez. Mi pedig mentünk tovább Brooklynba, egy hatalmas 5700 köbcentis nagy Toyota Tundra terepjáróval, imádtam, néha meg is lett túráztatva.

Először a garázsfogadóba mentünk ami egy garázs tele szerszámokkal, a sarokban egy asztal, pár kényelmes szék és hűtő a söröknek. Így ott kezdődött a New Yorki időszámításom. Legurítottunk pár pofa sört majd elindultunk haza. Furcsa volt New Yorkban, minden olyan mint a filmekben és végre ott vagyok én is. Zoli elvitt egy igazi olasz pizzériába, ahol megismerhettem milyen az igazi arca a New York-i életnek. Úgy kell elképzelni, mint a 80-90-es évek maffia filmjeit. Szóval ettünk pár szelet pizzát, egy igazi oldschool pizzázóban. A pizzádra annyi parmezánt szórhatsz amennyi jól esik. Finomak és nagyok voltak a szeletek. Megbírtam volna enni egy tucatot is belőlük. Ha jól emlékszem az egyik rukkolás a másik pedig margaritás volt.  

A pizzázás után haza mentünk. Az időeltolódás miatt fáradt voltam, de ennek másnap már nyoma sem volt. Zolival még az este beszélgettünk pár sör mellett, mondta, hogy reggelire hozni fog egy igazi New York-i szendvicset. Úgyhogy ennek fényében feküdtem le aludni, hogy reggel várni fog egy olyan ízvilág amit még sosem kóstoltam.

„A világ túl nagy ahhoz, hogy te kicsit merj álmodni”

Dávid Nagy